Huszár Erika
Az interjú 2022-ben készült Londonban. Erika jelenleg Madridban él.
Erika Londonban (2022)
K: Hogyan kerültél Angliába?
Erika: Egy Erasmus-programmal jöttem Walesbe, eredetileg fél évre, mesterképzésre. Aztán kiharcoltam, hogy egy évig maradhassak, mert így itteni mesterdiplomát szerezhettem. Nem akartam itt maradni örökre, de azt gondoltam hogy egy brit végzettség bárhol jól jön majd.
K: Mit tanultál az egyetemen?
Erika: Könyvelést és számvitelt tanultam, majd elvégeztem egy jogi szakokleveles képzést is.. Olyan pályát kerestem, amiből stabilan meg lehet élni, és hosszú távon a családi élet mellett is tartható.
K: Végül mégis itt maradtál dolgozni.
Erika: Már az egyetem vége felé jártam, amikor megkeresett egy cég, amely pont egy magyarul beszélő könyvelő szakembert keresett, így kerültem Londonba. Persze elvállaltam, gondoltam, hogy fél év londoni munkatapasztalat jól fog kinézni az önéletrajzomban. Még akkor sem terveztem, hogy hosszú távra itt maradok, de időközben megismerkedtem a mostani férjemmel, és végül miatta maradtam. Nemrég egy gyerekünk is született.
Hova valósi vagy?
Erika: Egy körülbelül 150 fős Balaton-felvidéki faluban, Örvényesen nőttem fel. Év közben nagyon nyugodt hely, nyáron viszont a turizmus miatt minden felpörög. Mivel a családom a vendéglátásban dolgozik – a szüleim és a bátyám is –, ilyenkor mindenki elfoglalt. Ezért inkább télen szeretek hazamenni, mert akkor nagyobb a nyugalom, és több időt tudok a családommal együtt tölteni.
K: A férjed angol?
Erika: Nem, spanyol. Már 11 éve él ő is Angliában, azt tervezi, hogy egyszer visszatér Madridba. Most, hogy gyerekünk is van, ez közös terv. London túl nagyváros egy gyerekkel, Madrid kisebb és élhetőbb.
K: Magyarország szóba került?
Erika: Nem igazán. A férjem nem beszél magyarul, így nemigen találna állást a szakmájában Nagyon szereti Magyarországot, sokat járunk haza, de dolgozni nem tudna ott.
K: Beszélsz spanyolul?
Erika: Igen, most már elég jól. A férjem miatt kezdtem el tanulni, egy könyvből otthon, és közben nagyon megszerettem a nyelvet. Madridban a családjával mindig spanyolul beszélek, és már nagyon jól megy.
K: Mivel foglalkozol?
Erika: Nemzetközi adótanácsadó vagyok, transzferárazással foglalkozom. Ez azt jelenti, hogy nagy multinacionális cégcsoportoknak segítünk meghatározni, és dokumentálni a csoporton belüli ügyletek (pl. termékértékesítés, szolgáltatások, licenszdíjak, hitelek) árati. Sok elemzés, dokumentáció és stratégiai gondolkodás van benne.
K: Mi a legnehezebb a külföldi életben?
Erika: A szüleim és családom hiánya. Az ünnepek környékén mindig különösen erősen
érzem és főleg mióta megszületett a kisfiunk. A szüleimnek is nagy lelki teher, hogy külföldön élek. háromszor négyszer haza és ilyenkor hoszzabb időre mert így valahogy természetesebben tudunk együtt lenni a családdal.
Erika Londonban (2022)
K: Az otthoni barátságok megmaradtak?
Erika: Szerencsére igen. Amikor hazamegyünk, előre megszervezzük, kivel és mikor találkozunk. Nem ugyanaz, mintha egy városban élnék a barátaimmal, de nem érzem azt sem, hogy eltávolodtam volna tőlük, vagy nagyon kimaradnék valamiből.
K: Említetted, hogy gyereketek is született.
Erika: Igen, és ezzel a család hiányát még jobban érzem. Praktikusan is sokat tudnának segíteni a hétköznapokban, és érzelmileg is jó lenne, ha közelebb lennének, látnák, hogyan fejlődik, követnék az apró kis történéseket.
K: Milyen nyelven beszéltek a gyerekkel?
Erika: Én magyarul, a férjem spanyolul. Mi egymás között többnyire angolul beszélünk. Az alapján, amit eddig láttam és hallottam, a gyerekeknek nem probléma, ha több nyelven kell otthon kommunikálniuk, csak azt érdemes betartani, hogy a gyerek tudja, melyik szülőhöz melyik nyelv tartozik.
K: Ezek szerint fontos számodra a magyar nyelv.
Erika: Igen, a nagyszülők és a kultúra miatt is. Nagyon furcsa lenne számomra, ha a saját gyerekem nem beszélne magyarul; szeretnék neki olyan mesekönyveket is olvasni, amelyeken én is felnőttem. Ráadásul, ha egyszer Örvényesen építkezünk, vagy kétlaki életet élünk, nem lenne jó, ha idegennek érezné magát Magyarországon.
K: Kétlaki életben gondolkodsz?
Erika: Igen. Azt tervezzük, hogy ha lehet, elköltözünk Londonból Madridba, és akkor remélhetőleg előbb-utóbb meg lehet oldani, hogy Madridban élünk, de sok időt töltünk otthon, Örvényesen.
K: Otthon magyar vagy inkább spanyol ételeket esztek?
Erika: Mindkettőt. Elég sokat főzünk, mert praktikus, és spórolni is lehet vele. Most már én is tudok spanyol ételeket főzni, és ő is tud magyarokat. Tetszik, hogy a mindennapjainkban is látszik, hogy két kultúrából építkezünk.
K: Szerinted hogyan alakult volna az életed, ha nem találkozol a férjeddel? Hazamentél volna?
Erika: Valószínűleg igen, és gondolom Budapesten dolgoznék egy multinál. Szerintem boldog lettem volna ott is. Mindig van bennem egy kis hiányérzet, hogy ezt az életet már nem fogom megtapasztalni, de a mostani életemet sem cserélném le semmiért. Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy ilyen szép családom van és nagyon hálás vagyok, hogy
ilyen gyönyörű két gyermek édesanyja lehetek.