Hammer Vili
Vili biológia szakon végzett, az interjú 2024-ban készült Berlinben, és jelenleg is ott él.
Vili Berlinben, 2024
Mikor és miért költöztél külföldre?
Az érettségi után Angliába jelentkeztem egyetemre. A korábbi évfolyamokból már sokan tanultak külföldön, így tudtam, hogy ez járható út, és érdemes megpróbálni. Elsősorban világot akartam látni, és persze azt is mérlegeltem, hogy egy nyugat-európai diploma a munkaerőpiacon értékesebb, mint a magyar. Felvettek az egyetemre, és három évig éltem Londonban. Ekkor határoztam el, hogy hosszú távon Nyugat-Európában szeretnék élni
Miért szerettél ott élni?
Főként a hétköznapok kellemes hangulata miatt. Londonban alapvetően barátságosabbak az emberek, mint otthon: a boltban kedvesen szolgálnak ki, ha a buszon ránézel valakire, köszön. Az utcán nem tesznek kellemetlen megjegyzéseket, ha valaki extravagánsan öltözködik, vagy ha meleg párok csókolóznak. Ez a barátságos, laza, elfogadó légkör nagyon tetszett. Amikor az egyetemi éveim alatt más nyugati nagyvárosokban jártam, például Berlinben vagy Amszterdamban, hasonlókat tapasztaltam. Lehet, hogy ezek a kis hétköznapi interakciók nem tűnnek annyira fontosnak, de számomra nagyon is azok, jobb kedvre derítenek, máshogy indul a napom.
Otthon nem ilyen a hétköznapok hangulata?
Szerintem feszültebb a légkör, és az emberek kevésbé toleránsak egymással. Ez részben érthető, hiszen Magyarországon rosszabb az életszínvonal, mint Nyugat-Európában, és nehéz körülmények között persze mindenki lehangoltabb és mogorvább. De nem csak erről van szó; emlékszem, Londonban diákként gyakran megfordultam szegényebb környékeken, és a szegénység ellenére ott is a kedvesség volt a norma.
Az osztálytársaid közül hányan élnek külföldön?
Az osztályom körülbelül egyharmada biztosan külföldre ment egyetemreön él. TöbbenSokan vannak Berlinben, Londonban, Amszterdamban és Bécsben. Az egyetem elvégzése után sok ismerősöm külföldön maradt.Költséges Nyugat-Európában tanulni, nem mindenki engedheti meg magának. Valóban nagyon drága. Az egyetemi tandíjra kölcsönt vettem fel, a megélhetésemet a szüleim finanszírozták, és dolgoztam is a suli mellett. Az igen nagy anyagi teher ellenére úgy tudom, hogy egyre több fiatal jelentkezik külföldi egyetemekre tanulni. Sok szülő vállal anyagi áldozatot, hogy a gyermeke külföldön tanulhasson.
Végül miért nem maradtál Londonban?
London hatalmas város, körülbelül kilencmillióan lakják, és a nagy tömeg mindenhol érzékelhető. Bár nagyon jól éreztem magam, és új barátokat is szereztem, végül úgy döntöttem, hogy hosszú távon egy „kisebb” nagyvárosban szívesebben élnék, például Amszterdamban vagy Berlinben. Az egyetem utolsó évében azonban kitört a Covid, ami felbolygatta mindannyiunk életét, így visszamentem Magyarországra. Ott kezdtem el dolgozni, és bár nem terveztem hosszú távon maradni, találkoztam Aidával, a barátnőmmel, aki akkor még egyetemre járt. Úgy döntöttünk, hogy megvárjuk, amíg befejezi a tanulmányait, mielőtt újra külföldre költöznénk.
Vili Berlinben (2024)
Végül miért Berlinre esett a választásotok?
Két éve nyáron ellátogattunk Aidával Berlinbe, részben azért is, hogy megnézzük, tudnánk-e ott élni. Mindkettőnknek nagyon tetszett a hely. Berlinben hárommillióan laknak, de mégsem érezni a zsúfolt nagyvárosi hangulatot; szélesek az utcák, rengeteg a fa, és mindenki biciklizik. Minden negyedben rengeteg a kávézó és a bár, óriási teraszokkal. Sokan munka után egyszerűen csak leülnek a házuk elé a lépcsőre egy sörrel a kezükben. Szóval nagyon kellemes, laza helynek tűnt. Az is nagyon tetszett, hogy Berlin nemzetközi és multikulturális; egy ilyen helyen könnyebb külföldiként megtalálni a helyünket. A testvérem is velünk nyaralt, aki akkor már néhány éve Németországban, Hamburgban élt. Vele együtt döntöttünk úgy, hogy Berlinbe költözünk, és ő segített nekünk lakást keresni.
Hol dolgozol jelenleg?
Jelenleg egy koktélbárban dolgozom. Kezdetnek ez teljesen megfelel, de remélem, hamarosan találok munkát a szakmámban is. Magyarországon a gyógyszeriparban, klinikai kutatási területenokat szervező cégeknél dolgoztam, új gyógyszerek tesztelését koordináltuk orvosokkal és betegekkel. Berlinben is ezen a területen szeretnék majd elhelyezkedni. Folyamatosan jelentkezem állásokra, és interjúkra járok. Már több alkalommal eljutottam az utolsó körig, és bízom benne, hogy az egyik lehetőség bejön. De egyelőre a báros munka is teljesen rendben van; a koktélkészítés amúgy is a hobbim, a főnököm pedig rendes, és megbízik bennem. Ráadásul csak heti két-három napot dolgozom, ami igazán nem megterhelő, és ebből is kényelmesen megélek. A barátnőmmel tudok közösen lakást bérelni és beülni egy-egy sörre, koktélra vagy vacsorázni. Ha sikerül a szakmámban munkát találnom, még jobb helyzetben leszek. Németországban az otthonihoz képest kb. a dupláját keresném, és bár Berlin kicsit drágább, mint Budapest, még így is sokkal jobb életszínvonalon élhetek, mint otthon. Az anyagi megfontolások is sokat számítottak a külföldre költözésben.
Hogyan találtad a jelenlegi munkádat?
Amikor a barátnőmmel kiköltöztünk, nem volt munkánk, csak némi félretett pénzünk és lakásunk, amit a bátyám szerzett. Nekiálltam bejárni a környéket, és bekopogtam a közeli bárokba, vagy írtam e-mailt. Végül egy hét alatt találtam ezt a munkát, ahol most vagyok.
Hogy megy a beilleszkedés?
Egyelőre nincsenek itteni barátaim. Egyrészt még nem beszélek jól németül, ami nyilván nehézség, de ráadásul úgy alakult, hogy sok régi jó barátom él itt. Mivel van egy jó baráti társaságom, nem vagyok rákényszerülve, hogy újakat keressek. A barátnőmmel költöztem ki, itt él a testvérem és a barátnője, az unokatestvérehúgom és a legjobb barátom Pestről. De azért szeretnék berliniekkel is összeismerkedni, és ha már jobban tudok németül, ez is biztosan kialakul idővel. Szeretnék focizni járni, ahol biztosan helyiekkel is lehet barátkozni. Egy éve vagyok még csak itt, ehhez idő kell.
Vili Berlinben (2024)
Budapest vagy Berlin az otthonod?
Dani, a legjobb barátom, aki szintén itt él, pont ezzel kapcsolatban mondott nemrég valami vicceset. Egyik nap lement a boltba, és vett negyven ceruzaelemet, csak hogy „legyen otthon”, és azt mondta, hogy ha valahová vesz negyven ceruzaelemet, akkor ott már igazán otthon érzi magát. Hát, én még azért ennyire nem kötődöm Berlinhez, eddig még nem vásároltam negyven ceruzaelemet.
Mi volt eddig a legjobb élményed Berlinben?
Most épp az jut eszembe, hogy idén nyáron, a foci-EB alatt, sokat jártam Danival meccset nézni a helyi kioszkokba. A kioszk egy kis dohánybolt, ahol italt, csokoládét és újságot is lehet vásárolni, és gyakran az üzlet elé kitesznek néhány széket, ahová a helyiek kiülnek. Ez nem bár vagy kocsma, és az ital sem drágább, ha ott helyben fogyasztjuk el. A kioszkok előtt mindig összegyűlik egy kis társaság a környékbeli fiatalokból, idősekből, anyukákból és apukákból, akik a rohangászó gyerekeik mellett iszogatnak és beszélgetnek. Az EB alatt néhány kioszk elé tévéket-is kitettek. Danival mostanában gyakran jártunk ilyen helyekre meccset nézni. Jó volt vegyülni, együtt sörözni és ordibálni a helyiekkel.
És mi volt eddig a legrosszabb élményed Berlinben?
A munkakeresés. Bár alapvetően nagyon jól érzem magam Berlinben, mégis mindig ott motoszkál a fejemben a gondolat, hogy mi lesz a karrieremmel, és mikor találok végre munkát a szakmámban. A munkakeresés érzelmi hullámvasút, főleg, ha az ember már hónapok óta próbál elhelyezkedni. Pszichésen nagyon megterhelő. Az egész berlini projekt akkor nyeri el igazán az értelmét, ha megfelelő munkát találok, amely előreviszi a karrieremet is. Rengeteg mindent szeretek az itteni életemben, de csak akkor válik sikeressé ez a „projekt”, ha jó munkát is találok. Akkor tényleg azt mondhatom, hogy megérte eljönni otthonról.
Vili közvetlenül az interjút követően tudta meg, hogy felvették egy olyan állásra, amely megfelel a végzettségének, és amellyel tökéletesen elégedett.