Hogyan kerültél Berlinbe?
Hát, ez egy kicsit hosszabb történet, volt pár kanyar az ide veztö úton!.. Egyetemistaként az ELTE-n skandinavisztikát tanultam, és akkoriban Budapesten ismertem meg a feleségemet. Ő francia, turistaként jött Budapestre,  és Freiburgban tanult harsonaművészként. Amikor komolyabbá vált a kapcsolatunk, utánamentem, és egy ideig Freiburgban éltünk. Később munka miatt visszaköltöztem Budapestre, ahol a dán, majd a német követségen dolgoztam. Közben sokat ingáztunk, mert a feleségemnek főleg Németországban voltak a fellépései és munkái. Ez egy idő után nagyon fárasztó lett, ezért én is Németországban kerestem állást, és végül a berlini külügyminisztériumban találtam munkát. Így költöztünk Berlinbe. Aztán minden jól alakult, megszerettük a várost, ezért maradtunk, és időközben össze is házasodtunk.

​

Nem merült fel, hogy Magyarországon telepedjetek le a feleségeddel?
Tudatosan nem. Akkoriban még fiatalok voltunk, nem igazán foglalkoztunk vele, hol lesz a jövőnk. De voltak ebben az irányban szárnypróbálkozások. A feleségem nyaranta hosszabb időt töltött velem Budapesten, és alkalmi munkákat vállalt harsonaművészként. Szüleim zenészek, ők segítettek neki. Dolgozott magyar társulatokkal is, például turnézott a Concerto Budapesttel, amit nagyon élvezett. Más társulatoknál viszont rossz élmények érték: előfordult, hogy nem fizették ki, vagy olyan iratokat kértek a kifizetéshez, amit külföldiként nem tudott megszerezni.
Németországban ezzel szemben egyszerű volt: elhívták, zenélt, kifizették. Magyarországon a bürokrácia és a szervezetlenség sokszor ijesztőnek tűnt. Nekem pedig az volt nyomasztó, hogy az Orbán-kormány egyre inkább rátelepedett az élet minden területére. Fojtogatóvá vált a légkör. Nem mondanám, hogy a barátnőm kellemetlen munkatapasztalatai vagy a politikai hangulat miatt költöztünk el végleg, de ezek mindenképpen fontos mozzanatai a történetnek.

 

Berlin a végállomás?

Nem feltétlenül, de az biztos, hogy most jópár évig itt maradunk. Már a családalapítást tervezzük, és Berlin jó közeg a gyereknevelésre. Multikulturális, nyitott szellemiségű város. Nem akarom túlidealizálni, mert nyilván itt is vannak problémák, de az biztos, hogy ebben a városban a tolerancia az elvárt viselkedési forma, és ilyen környezetben egyszerűbb a gyerekekből nyitott állampolgárokat nevelni. Számomra ez fontos szempont.

Berlinben a munkalehetőségek is nagyon jók. Feleségem szabadúszó harsonaművészként dolgozik, és rengeteg felkérést kap országszerte. Az én érdeklődési területem a civil, nonprofit szektor is igen erős Berlinben. Az elmúlt évek alatt világossá vált számomra, hogy a külpolitika, a nemzetközi és kulturális kapcsolatok területei érdekelnek, és ha lehet, a nonprofit szektorban szeretnék dolgozni. Úgy érzem, hogy itt valami fontosat tehetek. Az állami szektorban a fizetés persze alacsonyabb, mint a multiknál, de szerencsére Németországban ez a szektor is nyugodt megélhetést biztosít, föleg hogy határozatlan szerzödésem van. Nem érdekel, hogy sok pénzt keressek, csupán normális színvonalon szeretnék élni, és olyan munkát végezni, amelyet szeretek. De majd még meglátjuk, mert Berlinben elég komor az idő amit feleségem nehezen visel.

​

Mennyire erősek a magyarországi baráti kapcsolataid?

Budapesten nőttem fel, ott jártam egyetemre, és néhány évet dolgoztam is otthon. Ez idő alatt számos barátságot kötöttem, sokukkal aktívan tartom a kapcsolatot most is. Mély barátságokat nem lehet hipp-hopp kialakítani, és számomra fontos, hogy megőrizzem ezeket. Az egyik tizenvalahány fős baráti társaságommal például minden évben együtt nyaralunk. Hárman már külföldön élünk, de igyekszünk a közös nyaralásokon mindig részt venni. Gyakran megyünk le együtt a Balatonra, voltunk már kenutúrán, és a pestiek is rendszeresen ellátogatnak hozzánk Berlinbe. A rendszeres nyaralást azért találtuk ki, hogy legyenek új közös élményeink és kalandjaink, fejlődjön, erősödjön a barátságunk.

 

Magyar vagy, feleséged francia, Berlinben fogtok élni. Milyen nyelven beszélnek majd a gyerekek?

Feleségem franciául, én magyarul fogok beszélni a gyerekekkel. Az óvoda és az iskola biztosítja majd a német közeget. Számos multikulturális családot látunk magunk körül, ahol a háromnyelvűség teljesen jó működik. A gyerekek számára ez nem probléma.

 

Van valami, amit nem szeretsz Berlinben?
Persze. Nulla spontaneitás. Mindent elöre meg kell tervezni, mert egy négymilliós városban nagyok a távolságok és sokan szeretik 2-3 hétre elöre betáblázni a naptárat. Harminc fölött mindenkinek olyan a naptára mint egy államtitkárnak. Ezenkívül a berlini őslakosok elég barátságtalanok tudnak lenni, mondhatni pokróc a humoruk és a modoruk. Èn csak porosznak hívom ezt a karaktert. Eltűnt egy birodalom itt az első világháborúval, de a katonás hangnem megmaradt. Mindez kicsit távol áll attól a mentalitástól, amelyben én nevelkedtem, ahogy én viselkedem másokkal. Most már tudom ezt kezelni, és nemigen zavar, de akik először szembesülnek a berlini stílussal, gyakran meghökkennek. Bele kell jönni, el kell fogadni, hogy élvezni lehessen Berlin jó oldalát is.